Kisalföld – gyászhírek

„Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy édesanyánk, nagymamánk, rokonunk PÉK GYULÁNÉ szül.  Tunyoghy Ágnes volt középiskolai tanár, életének 91. évében szerettei körében csendesen elhunyt. Drága halottunkat kívánsága szerint szűk családi körben kísértük utolsó útjára. Emléke szívünkben örökké él. Gyászoló család”

1962 szeptemberében kezdtük meg tanulmányainkat a mai Baross Gábor Közgazdasági Technikumban.

A mi életünkben is új fejezet kezdődött. Új iskola, új osztálytársak és új tanárok… A spanyol-orosz nyelvi tagozatos osztály  szintén új kihívások elé állított bennünket.  Izgalommal vártuk, hogy ki lesz az osztályfőnökünk, hiszen az új környezetben, ismeretlen körülmények között ki lesz, aki szárnyai alá veszi az első osztályosokat?

Ő lett Pék Gyuláné, Ági néni, akinél, mint utóbb kiderült, jobbat el sem képzelhettünk volna. Fiatal, ambiciózus, kedves személyiségével rögtön a bizalmunkba fogadtuk. Mi voltunk a második osztálya. Kislánya akkor volt 4 éves.

Nagy tudású, precíz, kiszámítható, igényes tanárként  élvezetes órákat tartott. Kémiát és technológiát tanított nekünk.

Mind az iskolában, osztályfőnöki órákon, mind a kötetlen beszélgetések során, iskolai kirándulásokon, nyilvánvalóvá vált, hogy melyek azok az értékek, amelyek fontosak számára. Példaképünknek tekintettük akkor is, és sok évtized múlva, ma is…
 

Az ötévenként megrendezett érettségi találkozóinkon mindig részt vett, figyelemmel hallgatta, hogy melyikünkkel mi lett, hogyan él. Ő is beszámolt a mindennapjairól, miben látja örömét, mit talál fontosnak az életben.
 

Családjáról mindig szeretettel beszélt, az utóbbi években pedig méltán büszkén emlegette unokáit, különösen a Pusker nővéreket, akik remek, világhírű hegedűművészek lettek. Ő is jelen volt számos külföldi koncertjükön. A 2021-es érettségi találkozónkra azért nem tudott eljönni, mert unokái koncertjével ütközött az időpont.

Most olvastam, hogy egyik unokája, Pusker Júlia A BARTÓK TAVASZ 2025 program keretében koncertet ad  Budapesten a Zeneakadémia Nagytermében 2025. április 10-én… Ági néni sajnos már nem hallgathatja meg az említett fellépést…

Amikor megtudtam a szomorú hírt Ági néniről, az osztálytársaimnak  elküldtem e-mailben a gyászjelentést.

Álljon itt néhány osztálytársam reagálása:

„Nagyon szomorúvá tett az élet rendjének híre, fájó szívvel gondolok Ági néninkre. Nyugodjon békében!” Benkő Csabáné György Gertrúd

„Kedves Osztálytársaim, nagy fájdalom ezt a szomorú hírt olvasni Ági néni haláláról. Csendesen elhunyt, csendes volt és méltóságos, mint egész életében. Sajnos már soha többé nem tudjuk meghívni a találkozónkra, de emlékét megőrizzük egész életünkben. Szeretettel üdvözlök mindenkit a legközelebbi viszontlátásig, Fischer Panni”

„Szomorú esemény, amelyet közzé tettél! Jó osztályfőnökünk volt, és sokáig lehetett jelen a találkozásainkon, és ez olyan megnyugtató érzés volt: szerintem mindannyiunknak – hát a 60.-on, 2026-ban ez már nem lesz lehetséges… sajnos.” Schneemeier Csabáné Tóth Katalin

„Szeretett Ági nénit, volt osztályfőnökünket Isten nyugosztalja. Családdal együttérzés. Búza Tibor”

Kedves Ági néni!

Nyugodj békében! Emlékedet szeretettel megőrizzük!

Az 1966-ban végzett IV. B. osztály nevében:

Vermesné Pernesz Marianna
ny. egyetemi adjunktus, SZE Apáczai Csere János Kar