Takács Lászlóné (1941-2025)

Takács Lászlóné Kisgyura Erzsébet 1964 augusztusától 1996 decemberéig volt iskolánk magyar-történelem szakos tanára. A szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezte diplomáját. Férje, Takács László a Révai Gimnáziumban tanított, így került Zsóka Győrbe. Szülőföldjét, Somogyszobot mindig szeretettel emlegette. 

A fiatal házaspár Győrben alakította ki életét: a tanítást és családi harmóniát tekintették életcéljuknak. Két gyermeket neveltek fel.

Zsóka ragaszkodott iskolájához, ez volt egyetlen munkahelye. Még nyugdíjasként is vállalt tanítást. Szaktanári munkáját magas színvonalon látta el. „Az oktatásügy kiváló dolgozója” kitüntetésben is részesült. Nyitottsága, igényessége a személyiségében jelen volt. 

Közvetlenségével, határozottságával egyaránt hatott munkatársaira és tanítványaira. Példát mutatott azzal. hogy nemcsak a tananyagot akarta átadni, hanem sokkal többet: emberségre, helytállásra is nevelte diákjait. 

Ahhoz a tanári generációhoz tartozott, amelyik a tanítást hivatásnak, az iskolát második otthonának tekintette.

Takács Zoltán visszaemlékezése

1964-ben, a nyár utolsó napjaiban, miután a Gárdonyi úti törzsépületünkből átköltöztünk a Bem téri "szuperpalotába", ismerkedtünk meg Zsókával. 

Ott állt egy fiatal, még lányt idéző nő az adminisztrációs szoba és a tanári közötti falnál. Persze a kíváncsiság nem hagyott bennünket nyugton, így megtudtuk, hogy új kollégánk érkezett.

Mivel a magyar és a történelem szakos tanárokból hiány mutatkozott, ő lesz az, aki a hiányt megszünteti.

Közvetlen, nem megilletődő, öntudatos kollégát ismertünk meg benne, mindjárt az első beszélgetések után.

Azonnal osztályt is kapott, amelyről hamarosan kiderült, hogy az iskola egyik büszkesége lett. Ezt a pozíciót ma is érzik a még élő egykori diákok, noha túl vannak egy tucatnyi 5 éves osztálytalálkozón.

Első és utolsó osztályai:

Zsóka bemutatkozása sikerült, ami nem alakított ki benne kiválóságtudatot, hanem elkötelezettséget a további munkákban is. Ezért, ha könnyebb lett volna, akkor sem engedett az igazából, és akkor sem, ha népszerűsége bánta azt. 

Gyermekeinek nevelése és helytállásuk az életben az ő magatartását igazolják. Módjában lett volna jobban pozícionálnia magát, de a karriervágy, az a bizonyos örökmozgó, távol állt egyéniségétől. 

Férjét iskolánk tanárai is jól ismerték, nemcsak a kötetlenebb rendezvényekről, hanem felnőtt oktatásunkban végzett következetes pedagógiai munkájáról is.

Közös életük minden lépésében tükröződött a jó házasság jellemzője. Férje korai halála mégsem roppantotta össze Zsókát. Iránta érzett lelki azonosságát megőrizte, nemcsak gyászában, hanem tudva és érezve azt, hogy Lacinak ezután is tartozik azzal, hogy nem engedi el magát, hanem szigorúan megőrzi kettőjük síron túli szövetségét.

Ebből az a tanulság mindnyájunknak, hogy aki következetes önmagához, annak a mindennapi munkája és végső harca is példamutató.